Bezzeg az én időmben…! – Mit tanulhatunk a generációs különbségekből?
Nem harc, hanem lehetőség – így érdemes értelmezni a generációk közti feszültséget freelancer szemmel.
Gyerekkoromban sokszor hallottam ezt a mondatot:
„Bezzeg az én időmben…”
Most eljutottam oda, hogy én is mondhatnám. De nem teszem. Nem akarok versenyt a múlt és a jelen között. Inkább egy olyan világot szeretnék, ahol a különbségeinkből tanulunk.
Az én generációm még analóg gyerekkorral indult: kazettás magnó, papíralapú lexikon, biciklivel mentünk át a barátokhoz, ha beszélni akartunk. Aztán jött az internet, a mobil, az e-mail, a Facebook és mindent első kézből éltünk meg. Nem beleszülettünk, hanem beleszoktunk. Tanultunk, hibáztunk, túléltünk.
Most itt vagyunk – két világ határán.
Látjuk az idősebbeket, akik az analóg világban érzik otthon magukat, és az algoritmusoktól megrettennek.
Látjuk a fiatalokat, akiknek a TikTok, Insta, Google az alap, van saját AI-asszisztensük, és a digitális jelenlétük természetes.
És közben itt vagyunk mi, akik még egyensúlyozunk a kettő között.
A generáció nem mentség, és nem bélyeg.
Ami bosszant az az, hogy a generációnk egy része megállt félúton. Sokan a „fix munkahely + fix élet + fix elképzelés” hármasában vegetálnak. Félnek kilépni, félnek váltani. Mert a biztonságot úgy tanultuk meg értelmezni, hogy „Ne ugrálj, örülj, hogy van munkád!”.
De ugyancsak ők azok, akik posztolják a naplementés idézeteket a szabadságról. Ugyancsak ők azok, akik talán a legjobban vágynak a kötetlenségre, mégis térdig le vannak gyökerezve. És közben sokszor megvetik a fiatalabb generációt, akik meg simán mernek élni ebben.
A boomerek nem hülyék. A Z-sek nem lusták és mi sem vagyunk elveszettek.
Csak mind mást tanultunk, mást láttunk, mást hiszünk.
Az idősebbek megtanultak elviselni.
A fiatalabbak megtanultak elengedni.
Mi pedig gyakran őrlődünk a kettő között.
Freelancer szemmel különösen izgalmas ez a helyzet:
A szabadúszó lét lehetőséget ad a generációk közti tudás átadására.
A fiatalok merészségével új projekteket hozhatsz létre.
Az idősebbek tapasztalata segít, hogy ne kövessünk el felesleges hibákat.
A köztes generáció pedig hidat képez, aki fordítja a két világ nyelvét egymás felé.
Én azt mondom: tanuljunk végre egymástól.
A fiatalok tőlünk: hogy a szabadság felelősséggel is jár.
Mi az idősebbektől: hogy a bölcsesség, a gyakorlati tudás nem Google-tanfolyam kérdése.
Az idősebbek tőlünk: hogy nem csak egy életút van. Lehet újrakezdeni.
És mindannyian egymástól:
hogy a változás nem a másik generáció hibája – hanem a közös lehetőségünk.
Szóval beszélgessünk.
Gyors szavazás a végére:
